Nyílászárók festése, mázolása

Az energiatakarékossági szempontok  fontosságának növekedésével előtérbe kerültek a nyílászáró szerkezetek korszerű kiképzésével és felületvédelmével kapcsolatos problémák. Az épületek, illetve lakások hőveszteségét alapvetően befolyásolja a nyílászáró szerkezetek megfelelő kialakítása, állapota és szigeteléseA jó állapot megőrzéséhez ugyanakkor korszerűen kialakított felületvédelem szükséges.

Tartós felületvédelmet nehezíti az, hogy a nyílászáró szerkezetek igénybevétele minden más épületrésznél nagyobb.  A homlokzaton elhelyezkedő ablakokat váltakozva éri a nap ultraibolya sugárzása, az eső, a hősugárzás és a fagy, ugyanakkor a festékrétegeknek tartósan tudni kell követni a szerkezeti anyag hőingadozás okozta térfogatváltozásait.
Az ablakok alsó szélein összegyűlhet a csapadék: más részeken a levegőben lévő vízgőz kondenzálódik az ablak, vagy ajtó felületére. Kevés folyamat van, ami olyan mértékben pusztítaná el a bevonatokat, mint a kondenzálódó víz.

A nyílászáró szerkezetek beépítési módja sokszor igen nehézzé teszi a festett felület felújítását, karbantartását. Az épülethomlokzaton elhelyezett ablakok külső felületének festés emeleti lakások esetében igen nehezen oldható meg. Ilyen esetekben alapvetően fontos a festékbevonat nagy tartóssága.

Az országos energiatakarékossági programok keretében létesülő új ablakgyárak gyártástechnológiája, újszerű festési módszereket igényel. Az új technológiák nemcsak új termékeket hanem az eddigiektől eltérő felújítási módszereket is megkövetelnek. Változik az igény a nyílászáró szerkezetek esztétikai hatásával szemben is. Az eddigi fedőfestéssel szemben egyre inkább kedvelik a lazúr bevonóanyagokat, amelyek színezik ugyan a faanyagát, de látható marad a fa erezete.

A fedőfestékeknél is tért hódítanak a fehér színnel szemben a divatos pasztellszínek.

A fa alkalmazása mellett világszerte élterjedőbe van az acél, a horganyzott acél, az alumínium és a műanyag alkalmazása szerkezeti anyagként. Mindegyik más-más felületvédelmi anyagokat és eljárást követel meg.

Mind ezek a változások egyre inkább felgyorsulnak és a nyílászáró szerkezetek festése bonyolult feladatá válik. A festéktípus és a festési eljárás megválasztása alapvetően befolyásolja a nyílászáró szerkezet élettartamát, formatartását és esztétikai hatását. A használat során a felújító festésre is vonatkoznak ezek a szempontok.

Festékek, zománcok, lazúrok.

Festékek, zománcok, lazúrok.

Fából készült nyílászáró szerkezetek felületvédelme.

Világviszonylatban a fa ma is a legnagyobb mennyiségben használt szerkezeti anyag. Jelenleg is többet használ az emberiség fából, mint acélból. Sokoldalú  felhasználhatóságának, könnyű megmunkálhatósága nak és esztétikai hatásának köszönheti a fa, hogy az őskortól máig megmaradt az ember számára legfontosabb alapanyagként.

Nyílászáró szerkezetek készítése terén ma már számos versenytárs van (acél, alumínium, műanyag stb.), ennek ellenére világviszonylatban ma is fából készül a legtöbb ablak és ajtó, sajnos magyarországon a magas ára miatt háttérbe szorult.

Ha a fa felületvédelméről általánosságban kívánunk tájékoztatást adni, úgy először a fa homogenitását kell tekintetbe venni.

Botanikai szempontból szinte végtelen a fafajták sokfélesége, aszerint, hogy tűlevelű fákról, lombos fákról, mérsékelt égövön növekedő fákról, vagy trópusi fákról beszélünk. Más felületvédelmet kívánnak általában a tűlevelű fák és a lombos fák. Nem közömbös azonban az sem, hogy például a tűlevelűek csoportján belül lucfenyőről, erdeifenyőről, vagy vörösfenyőről beszélünk. Ugyanígy alapvetően eltérnek egymástól időjárás állóság, formatartó képesség, megmunkálhatósága szempontjából a lomblevelű fák fajtái, mint például a tölgy, a kőris, a bükk, vagy a mahagóni, a teak és a meranti. Általánosságban kijelenthető, hogy minden egyes fafajta felületvédelem szempontjából különálló mérlegelést érdemel. Külföldön leginkább a trópusi lomblevelű fák alkalmazása terjedt el nyílászáró szerkezetek készítésére (sipo, mahagóni, meranti stb.). Ezek a faféleségek igen jó időjárásállósággal és formatartó képességgel rendelkeznek. Magyarországon a tűlevelű fák felhasználása (erdeifenyő, lucfenyő stb.)  dominál ezen a területen. A tűlevelű fák nagyobb fokú felület védelmet igényelnek.

A fa anyaga biológiai szempontból nézve is heterogén. Ha a fa keresztmetszetét szemügyre vesszük, úgy a belsejében megfigyelhető a fa legszilárdabb része, a geszt. Ezt a szíjács veszi körül, amely a fa  lombkoronájának vízellátását is szolgálja. A szijács külső részén helyezkedik el a kambium, amely a fának tulajdonképpen a növekvő része. A hormonok hatására képződik egyik oldalán a szijács, amely évente elhal és gesztté alakul át, a másik oldalán a háncs, amely évente ugyancsak elhal és kéreggé alakul. Ezek a rétegek mind mechanikai tulajdonságok,  mind pedig felületvédelmi igény szempontjából alapvetően eltérnek egymástól Nem közömbös tehát, hogy a fát hosszanti irányban fűrészelik, vagy keresztirányban, továbbá, hogy az évgyűrűk milyen távolságra helyezkednek el egymástól. Az ablakok legjobban igénybe vett vízszintes elhelyezésű részeinek készítéséhez célszerű például olyan fát alkalmazni, amelyben az évgyűrűk távolsága nem nagyobb mint 3 mm.

Kémiai szempontból sem egységes anyaga fa. A fa szilárdságát a sejt falakat képező cellulóz biztosítja, ezek kötőanyaga a lignin. Felületvédelem szempontjából fontos tudnivalók, hogy a cellulóz viszonylag poláros karakterű, mig a lignin apoláros. A fa védelmét biztosító impregnáló anyagok behatolása szempontjából a meghatározó tényező a lignin. Ilyen módon az apoláros oldószerekben oldott hatóanyagok jobban behatolnak a fába, mint a vízben oldottak. A fa alkalmazásának hátránya, hogy számos külső behatásra érzékeny. Károsítja a fát az ultraibolya sugárzás, a túlzott mértékű nedvesség, a gombásodás és számos kártevő rovar.
Különösen nagy jelentősége van ezeknek a tényezőknek a homlokzaton beépített nyílászáró szerkezeteknél.  Ezek fokozott mértékben vannak kitéve a napfény és az eső hatásának. A legszokásosabb védelme a fának a festés (megfelelő fedőképességű fehér, vagy színes festékkel történő bevonása). Hátránya a  fedőfestésnek, hogy eltünteti a fának esztétikai szempontból igen kedvező hatású erezését. Az utóbi  időben ezért egyre inkább tért hódít a lazúr (áttetsző) festés. Ezek a termékek csak annyi pigmentet tartalmaznak, amennyi elegendő a fát károsító ultraibolya sugárzás kiszűrésére, de nem olyan mennyiségben, hogy a fa erezetét fedjék. Mint a fedő-, mind a lazúr festékek különböző hatóanyagokat tartalmaznak, amelyek védik a nyílászáró szerkezeteket a károsodástól (gombásodás, penészedés, rovarkár).

A beltérben elhelyezkedő, tehát időjárás hatásának ki nem tett nyílászáró szerkezetek esetében nem kell védeni a fát a napsugártól és a túlzott mértékű nedvesség hatására megtelepedő kártevők (gombák, penészek) hatásától. Ezeknél a nyílászáró szerkezeteknél megengedhető a “színtelen lakkozás”, amely esztétikai szempontból igen kedvező, mivel teljes mértékben érvényesül a fa erezete.

Bízunk abban hogy ismertetőnkkel hozzájárulunk a nyílászáró szerkezetek szebb és tartósabb kialakításához.